Szia!

Köszöntelek a blogon!

Szüléstörténetek kismamáim tollából



Bálintka születése

Sejtettem, hogy azon a héten kerül sor a Nagy találkozásra, éreztem, valami megsúgta már hetekkel korábban.
Hétfői nap orvosom még azzal nyugtatgatott, hogy semmi jele a szülés közeledtének, magzatvíz elegendő, méhlepény állapota kitünő, szavait idézve :”a baba odabenn eszik, iszik, jól érzi magát, nem készülődik kifele”.
A méhszáj nyitott volt ugyan már a 28. héttől, utolsó vizsgálatkor mint kiderült tovább tágult, de gondot nem okozott, kontrakciók hiján doki szerint „emellett ellehetünk akár még 1-2 hétig is”.
A 38. betöltött hétben jártunk, délután nagyot sétáltunk, „kötelező helyeket” kellett bejárnunk báttyussal. Aztán estefele már vágytam hazajönni, nem volt hideg, de fázni kezdtem, picit furdalt is a lelkiismeret, hogy én kezdeményezem a hazajövetelt, de csak arra vágytam, hogy itthon legyünk végre!
Itthon ledöltem a kanapén, el tudtam volna aludni pedig még csak 8 körül járt az idő. Mátyás sem tétlenkedett, folyton magyarázott, játszani szeretett volna velem de nehezemre esett minden aktivitás. Furcsának találtam, hogy étvágyam sincs és sajgott a hátam, jól esett ahogy Apa finoman súrólgatta, de szünni nem akart.
Nem találtam a helyem, vártam nagyon a lefekvést! Apa gyanút fogott, mert gyorsan megborotválkozott!
Lefeküdtünk, végre! Fél 1 körül arra ébredtem, hogy wcre kell mennem, de ahogy az ágyban megfordultam egy kisebb mennyiségű magzatvíz csurrant ki. Várakoztam egy keveset, wcre is kiléptem, színre tiszta volt, még nem riadóztattam Apát sem, visszadöltem...aztán egy újabb adagocska jött, újból keltem, visszadöltem, közben már felébresztettem Apát is, mondom mi történik, azt válaszolja éppen a szülésről álmodott!...
Ahogy pindurkám moccant a pocakban, újabb adag magzatvíz érkezett, felkeltünk mindketten, táskába bepakoltam a legutolsókat még és közben beszélgettünk.
Az első adag magzatvíz érkezésére, kereken, pontosan egy órára megérkezett a legelső kontrakció is, majd azt egy újabb követte 5 percre rá és a folyamat beállt.
5 percenként 60mp-es kontrakciók követték egymást, az időt Apa méregette, én nem tudtam arra koncentrálni. Eleinte beszélgettünk még, onnan tudtam, hogy letelt az 5 perc, kontrakció következik, hogy olyankor Apa mindig megállt a beszélgetésben.
Így tartott ez 2 óra hosszat,  majd jelentkezett a legelső hányinger. „Reperpont” volt, szinte vártam már, hogy jelentkezzen, első szüléskor is jelentkezett a vajúdás második felében.
Apát elküldtem mamáért, Mátyás úgy aludt azon éjszaka, mint még soha! Mintha csak érezte, tudta volna, hogy most jobb ha „háttérben” marad.
Mire Apa mamával visszajött már 2-3 percenként érkeztek a másfél percig tartó kontrakciók. Besűrűsödtek és erősödtek a hányingerek is, így aztán hajnali 5 óra tájban elindultunk a kórház felé.
A felvétel után a vajúdóban egy ágyat ajánlottak, de lefekvés helyett jobban esett, hogy fél lábbal feltérdelhettem és megtámaszkodhattam a támlavasban.
Megérkezett az első tolófájás is, picit kételkedtek, de látván, hogy nem válaszolok, ha kérdezgetnek, átirányítottak a szülőszobára.
Orvosom, közben hívták folyamatosan, de nem volt elérhető. Szülésznőm ugyszintén. De azokban a percekben nem tudott elkeseríteni mindez.
Kedves dúlám hívását pedig én halogattam, nem vágytam rá, hogy velem legyen.
Egyedül csak Apát akartam magam mellé, Ő szerencsére „tolakodott” rendesen mindenfele utánam.
A szülőszobára érve ki akarták tessékelni, de végül „megesett az ügyelet szíve” mert már látszott a baba fejecskéje. Így aztán megállt mellettem és lelkesen bátorított.
Néhány tolás után éreztem ahogy kicsusszan és megérkezik a mi második kis kincsünk: Bálintka! Hajnal 6 óra 5 perckor.
Apa szeme könnybe lábadt, én pedig csak néztem ezt a kis tökéletes teremtést aki épp Megérkezett közénk! Vártak míg még lüktetett a köldökzsinór, mellkasomra tették, nem tudtam betelni Vele, csak néztük Apával! Számomra abban a pillanatban a külvilág is megszünt, csak magunkat láttam és hirtelen eszembe jutott az itthon alvó Mátyáskánk.  

Fantasztikus élmény volt, hogy itthon vajúdhattam Apával, nyugalomban, zavartalanul az éjszaka csendjében és a hajnal meghozta életem egy újabb fontos személyét! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.