Dúláskodásom kezdete

    A dúlaképzés után nagyon lelkesen tértem haza. Tele voltam energiával és jókedvel, nagyon vártam, hogy nekem is legyen felkérésem szüléskísérésre.

Dúlatrénerünk javaslatára irtam egy e-mailt az ismerőseimnek, illetve a levelezőlistáimon, hogy elvégeztem a dúlaképzőt és szivesen segítek bárkinek aki igényli. Sok elismerést kaptam, sokan gratuláltak miután elolvasták e-mailem.

Az egyik levelezőlistáról jelentkezett egy kismama, V.Zs., aki nagyon meglepődött mikor megtudta, hogy dúla vagyok, hiszen neki is régi álma, hogy dúla lehessen, de sajnos nem hallott erről a képzésről.

 Megbeszéltük az első találkát és izgatottan vártuk, hogy megismerhessük egymást. Türelmetlenek voltunk ezért máris felvettük egymást messengeren és már talalozásunk előtt sokat "beszélgettünk".

Kiderítettük, hogy a nővéremet ismeri, hiszen egykor eggyütt játszodtak.:)

    Náluk találkoztunk.Nagyon kedves fogadtatásban volt részem. Finom teával és friss házi süteménnyel kínáltak meg. Sokat beszélgettünk.:) Megismertem a férjét és a  lányát aki már nagyon várta a kistesót. Megkérdeztem, hogy mikorra van kiirva a pici, hisz közeleg a karácsony és akkor én már nem leszek itt. Mondta, hogy december 28.-ára van kitűzve Nóra születése, de ő úgy érzi azt az időpontot nem fogja megvárni a pocaklakó.

Kértem ha bármi gond van nyugodtan hívjon, ha beindul a szülés, még ha éjjel is, de menni fogok.:)

Szinte minden nap értekeztünk messengeren, mindig  megkérdeztem, hogy jól van-e fáj-e valahol, érez-e valami gyanúsat.

Nagyon drukkoltam, hogy Nóri akkor jöjjön a világra mikor én is velük lehetek.

Teltek a napok, közeledtek az ünnepek, és ugyanakkor a vakació is. Mielőtt vakációra mentem volna ismét találkoztunk, beszélgettünk arról, hogy milyen lenne az ideális szülés, mit szeretne.

         Hazautaztam és 27.-én éjjel azt álmodtam, hogy szül. Ahogy megébredtem első dolgom az volt, hogy felhivjam. Kacagva fogadta hívásom, mondta, hogy nincs miért aggodnom hisz jól vannak, nem érez semmi különöset.

29.-én reggel, érkezik a hívás, hogy beindultak a kontrakciói, indulnak a kórházba. Kicsit szomorú voltam, hogy nem lehetek velük, de benne volt a pakliba, hogy igy lesz, ezt mindketten tudtuk.

Sok erőt kívántam neki és szép szülést. Gondolatba végig vele voltam, ha már fizikailag nem lehettem ott.

Mikor megérkezett a kórházba még egyszer beszéltünk, akkor 3-4 cm-re volt kitágulva. 

Egész nap lestem a telefont, hogy mikor érkezik az örömhír.

Este hívott, hogy megszületett Nóra,3450 grammal és 54 centiméterrel, mindketten jól vannak, egészségesek és nagyon könnyen ment a szülés. A vajúdás alatt végig nyugodt volt, hiszen már tudta, hogy mi fog történni, könnyen tágult, nem kellett gátmetszét végezni csupán egy hajszálnyit repedt. Nagyon boldog volt.

A vicces az volt, hogy en masnap mentem is vissza Vásárhelyre. Na de a kis huncut 29.-én akart a világra jönni, azt nem lehetett megtiltani neki.:)

  

V.Zs a terhesség alatt járt terhestornára, ahol sok kismamával megismerkedett.

Mikor megtudta, hogy dúla vagyok mesélt rólam barátnőjének, aki szintén Zs. és 35. hetes terhes volt.

Az orvosok azt mondták, hogy még nincs megfordulva a babája ezért lehet, hogy császármetszést kell végezni. Nagyon szomorú volt, mivel első babája, szeretett volna hüvelyi szülést.

Mikor következökor ment az orvosához örömmel tudatták, hogy a Noémi megfordult, igy van eselye, hogy normálisan megszülje. Mikor ezt megtudta rögtön felhívott és megbeszéltük az első találkát.

          Ekkor mesélte el, hogy férjével már több mint két éve élnek boldog házasságba, sokat probálkoztak, hogy a pici Noémi megfoganjon. T.Zs fogászatra készült és elővigyázatosság kedvéért elvégzett egy terhességi tesztet, hatalmas meglepetésben volt része, hiszen a teszt pozitív lett. Nem hitt a szemének, és még egy tesztet végzett, ami ugyancsak pozitív lett. Nagyon boldogak voltak a férjével és nem jött, hogy elhidjék, hogy akkor most tényleg a vágyuk valóra vált, úton van a család új tagja : Noémi.

Nagyon sok kérdés merült fel benne amiket jól átbeszéltünk egy forró tea mellett.

Mondta, hogy magas a vérnyomása és fél, hogy nehogy emiatt kelljen megcsászárolni. Probáltam megnyugtatni, ajánlottam neki, hogy pihenjen sokat, relaxáljon és ne izgassa magát. 

Elmondta, hogy tele van izgalommal, nem csak a baba miatt, hanem azért is mert épp most költöznek és nagyon sok a dolog. Távozáskor őt is kértem, ha bármi kérdése van, nyugodtan hivjon.

Pár nap múlva elment a családorvosához aki elküldte a cardiologiára, hogy vizsgálják ki.

Ott megmérték a vérnyomását és EKG-t készítettek. A vérnyomás nagyon magas volt, ezért gyógyszeres kezelést adtak, de nem változtak az értékek. 

Beutalták a korházba.

Sírva hívott fel, hogy ott van a kórházba, és amikor tudom látogassam meg.

Amint tudtam fel is mentem hozzá, probáltam nyugtatni, vigasztalni, hogy minden rendben lesz, és jobb ha megfigyelés alatt van, nehogy valami baj történjen. Egy hétig volt bent a kórházba. Minden nap meglátogattam, vittem neki levendula teát tudva azt, hogy nyugtató, vérnyomáscsökkentő hatása van.

Emellett még vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kapott, de nem sokat változott az állapota. Nagyon kívánkozott haza, nagyon hiányzott a férje. Minden nap remenykedve várta, hogy hazaengedik, de nem.... 

Egy hét után az orvosok úgy döntöttek, hogy meg kell császárolni, mert a vérnyomás értéke nem javul.Ekkor 37.terhességi hétben volt.

Emlekszem, egy szerda reggel volt, mikor hívott, hogy bevitték a szülőszobára , és ha tudok menjek minél hamarább, mert császárolni fogják.

Rohantam haza az egyetemről, pakoltam és mentem.

Nagyon várt már. Tele volt félelemmel, aggodalommal. Nem volt felkészülve, hogy ilyen hamar megszületik a kislánya. Mikor meglátott a folyósón megölelt, magához szorított , és könnyes szemmel csak annyit tudott mondani, hogy: "De jó, hogy itt vagy!"

 Jött az aneszteziológus asszisztensnő aki miután kiparancsolt engem a kórteremből betett neki egy branült. A szülésznő felhelyezte a szondát, és előkészítették a császárra.

Megérkezett az nőgyógyász és az aneszteziológus orvos, és indultunk a műtőbe.

A nőgyógyászt is és az aneszteziológust is ismertem,( mindketten tanítottak).

Megkérdeztem tőlük bemehetek-e a császárra. Persze megengedték, mivel bábaképzős diák vagyok bemehetek.

"Amikor elkezdjük a műtétet, állj az asztallal szembe, onnan mindent jól fogsz majd látni."- mondta a nőgyógyász.

Mikor azt válaszoltam, hogy ha lehetne én inkább az anyuka fejénél szeretnék állni, mindenki meglepődött.:) 

"Rokon, vagy Barátnő az anyuka?"- kérdezték.

Gondoltam nem fogok most magyarázkodásba, hogy én dúla vagyok és előadást tartani, a műtét előtt, hogy ki a dúla, ezért csak annyit válaszoltam, hogy "barátnő".

Beadták a rahit, T.Zs-t letakarák, mindenki a helyére állt és kezdődött a császár.

Zs.-át folyamatosan értesítettem, hogy pillanatnyilag mit csinálnak.
Császármetszés közbe felugrott a vérnyomás 250/140 -re, mindenki nagyon megrémült.
A kedves asszisztensnő (aki kitessékelt a kórtemből ), beadott valamit a pefúzióba, nekem nem mondta meg, hogy mi az... mivel ő már elejétől kezdve nem értette, hogy minek vagyok ott és ezt a műtét alatt többször tudtomra is adta.
 T.Zs-nak a szemei hol leragadtak, hol pislogott... nagyon fura volt. Szótlan volt, kérdeztem mi a baj, de ő nem nagyon akart válaszolni, el nem tudtam képzelni mit érezhet....
Késöbb az aneszteziológus orvos megmondta, hogy Zs. altatót kapott, megkér, hogy most egy kicsit ne beszéljek, hátha elalszik és lemegy a vérnyomása.
Hátrább húzódtam és csendben figyeltem, de nem aludt el. Ismét adtak egy altatót.... Semmi.
A vérnyomás még mindig 250. Én ilyen nagy vérnyomást még nem láttam. Nagyon meg voltam ilyedve. El nem tudtam képzelni, hogy mi fog történni.
Zs. kicsit magához tért, és érdeklődött, hogy mi történik.
Mondtam neki, hogy hamarosan hall egy hangot, ami a porszívó hangjához hasonlít, azzal kiszívják a magzatvizet, azután pedig jön a baba.
Kis idő után meghallotta a hangot, izgatottan rám nézett és így szólt: "hallom" :)
Pár percre rá, már gyereksírás törte meg a műtő csendjét, megszületett Noémi.
Erre, megérkezett az újszülött orvos, rezidensek, asszisztensnők akik a babát fogadták.
Kiléptem a műtőből, hogy készítsek pár képet, majd odavittem Zs.-hoz.
Zs. könnybe lábadt szemekkel nézte a fotókat. megkért menjek ki a folyósóra, és mutassam meg a képeket a férjének is. Ő is nagyon meglepődött, szegeny épp akkor érkezett meg a korházba és én már mutattam is a fotókat a leányáról.
Befejezték a műtétet, Noémi " bemutatkozott" az anyukájának, majd őt elvitték az újszülöttek közé,a "kórusba", Zs.-át pedig egy korterembe.
Az aneszteziológus megkérdezte Zs.-át, hogy zavajon-e el engem? De "nem" volt a válasz. Gratuláltam Zs.-nak, de mikor azt mondtam,hogy : "anyuka lettél!", mindketten pityeregni kezdtünk. A doki néni  viccesen leszidott, hogy megsírattam az anyukát. Mondtam neki, hogy
" Ő nem sír!", miközbe  én elfordultam, hogy ne lássák, hogy nekem még jobban potyognak a könnyeim. 
Noémi 2100grammal, 49 centiméterrel, egészségesen jött a világra.

Isten éltessen mindannyiotokat Zsuzsa és Nóra baba,
                                                     Zsuzsa és Noémi baba.