Emlékkönyvem

"Kedves Eszter,

Nem is tudom, hogy fogjak neki a mesélésnek, hiszen annyi minden történt amióta megismerkedtünk...

Kezdem az elejétől, hogy aki még el fogja olvasni, az is megértse az egész történetet.

           T.A- Zsuzsának hívnak, 26 éves vagyok. 

Férjemmel több mint két éve élünk boldog házasságban.

Egy év házasság után szerettünk volna egy kisbabát.

Nem ment olyan könnyen, mint ahogy gondoltuk.

Félve (bizonytalanul )fogtunk neki, nézve az anyagi háttereket is. Én nem nagyon éreztem magam felkészültnek, ahhoz, hogy gyerekem legyen, meg el sem tudtam képzelni, hogy hogy fogok majd helytállni, mint anyuka.

A sok töprnegés és bizonytalankodás ellenére végre megtört a jég és április 25.-én megtudtam, hogy babát várok. Csupán azért végeztem terhességi tesztet, mert fogászatra készültem. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy most örvendjek, vagy sírjak. De persze örvendtünk mindketten.

Alig vártam, hogy elmenjek nőgyógyászhoz, hogy ő is megerősítse a terhességet.

Minden hónapban jártam ultrahangos vizsgálatra és a családorvosomhoz (mivel 18 éves koromtól magas a vérnyomásom).

A családorvosom felkészített, hogy lehet, nem fogom tudni hüvelyi úton megszülni a kisbabát a magas vérnyomás miatt. Én reménykedtem, hogy amire oda kerülök addig lemegy a vérnyomásom és normális úton megtudom szülni a kisbabámat.

A várandósságom utolsó hónapjában elküldött a családovosom a cardiológiára, ahol nagyon magas vérnyomást mértek, emiatt 4 féle gyógyszert kaptam, de így sem csökkent a vérnyomásom.

Még aznap délután beutaltak a korházba.Így kerültem be december 8.-án csütörtökön este a szülészetre.

Nagyon magam alatt voltam, de abba reménykedtem, hogy néhány analízis elvégzése után hazaengednek.

Sajnos tévedtem.( Összesen 20 napot voltam a korházban)

Egy hétig kaptam a vérnyomáscsökkentőket, de semmi nem változott, így 36hetes terhesen megcsászároltak. Megérkeztél te és rá nemsokára vittek is be a műtőbe.

A műtét hamar végetért viszont utánna lassú nehéz felépülés következett.

Noémi 2011. december.14.-én, 2100 gr-al egészségesen született, viszont a kis súlya miatt még két hetet kellett a korházba maradjunk.

December 28.-án délután értünk haza, apukának nagy örömére.

Nagyon hálás vagyok neked és amíg élek nem fogom elfelejteni, hogy mellettem voltál a szülés előtt, a szüléskor (császárkor) és a szülés után is.

Sokat jelentettél számomra. Megnyugodtam mikor mellettem álltál , beszéltél hozzám és nyugtatgattál,mondván, hogy minden rendben lesz.

Örvendek, hogy még időben megismertelek és te is részese tudtál lenni ennek a fontos és szép eseménynek.

Milliószor köszönök neked mindent!!!

Remélem, hogy még sok ilyen szép esemény szemtanúja lehetsz.

Kívánok neked sok boldogságot az életben és álmaid valóra válását. 

Szeretettel, Zsuzsa."

"Kedves Eszter,

            Nevem A.Ibolya, harmadik lányommal voltam áldott állapotban amikor segítettél rajtam.
Hogyan ismertelek meg Eszter?
Jártam terhes tornára Alízhoz, itt kaptam meg a telefon számodat.
Fel is hívtalak és találkoztunk egyik torna után nálunk. Beszélgettünk, ismerkedtünk.Ezen az estén megtetszettél nekem, tetszett a szelíd, megnyugtató hangod, az alázatos, de ugyanakkor bíztos határozott viselkedésed, magatartásod.
Ezért döntöttem úgy, hogy barátnőként közeledek hozzád.
           38. hetes terhes voltam, de a baba nem volt befordúlva.
Eljött a 40. hét is, le is járt, amikor hétfőn éjjel nagyon mozgott a baba és méhösszehúzódásokat éreztem. Másnap mentem a dokihoz ecora, de minden rendben volt a babával azon kívül, hogy még mindig keresztbe volt.(harántfekvésbe)
           Kedden este 9 óra körül bevonultam a szülészetre.
Aznap este is voltak falcs - fájdalmak, de szerdán éjjel már nem voltak.
Csütörtökön reggel jött a doki és közölte, hogy még ma megcsászárol.
Az Úr mintha kijelentette volna nekem, úgy éreztem, hogy addig ne reggelizek, míg nem jön a doki.
Igen a napjainkban is vannak csodák és Isten a Szentlélek álltal tud vezetni engem és téged is.
Előkészítettek a császárhoz, Eszter megérkeztél amikor én már a szülőszobán voltam az előkészítésnél.
Jó volt tudni, hogy ott leszel mellettem , telefonjaimat is rád bíztam, hogy a családommal tudd felvenni a kapcsolatot.( Noémi 10 éves lányom, Laura 8 éves lányom, Ferenc a férjem, Anyukám, akik mind várták a jó hírt a kicsi Deboráról.
       Így császárral született meg 2012. április 5.-én A.Debora 3940 gr, 54 cm.
Sokat jelentette nekem, hogy az operáláson mellettem voltál , nagyon száradt ki a szájam és jól esett amikor vizes gézzel törölted -áztattad meg a számat.
        Nagyon hálás vagyok neked, hogy mellettem voltál az operáláson, nagyon köszönöm. Az intenzív osztályon kevés időt tudtál mellettem lenni, mert haza kellett menjél Sepsire, mivel , hogy épp Húsvét közeledett.
 Nagyon hiányoztál nekem itt, mikor nem volt szabad mozdítsam a fejem, itt is száradt ki a szám, de nem volt már a vizes géz és te Eszter sem voltál mellettem, nem volt aki egy pohár vizet sem adjon, mert a nővérek elfoglaltak voltak.
       Lehet csuklottál, mert sokat emlegettelek itt az első nehéz nap és a második napon is. Na de lejárt valahogy ez a nehéz három nap, azután a felállás volt nehéz és kimenés a szalonba.
Egy hét múlva, csütörtökön kivette a doki a szálakat és haza is engedett.
       Otthon  az is jól esett, amikor meglátogattál és újrakötözted a sebet, nagyon kedves és aranyos voltál.
Köszönöm nagyon, ez is nagy segítség volt számomra.

Milliószor köszönök neked mindent és örvendek, hogy megismertelek.
Az Úr Jézus áldását kívánom életedre a 20. zsoltárral és vágyaid teljesülését a munkádban is, családodban is, sok boldogságot és sok sikert!!!  

Szeretettel, Ibolya." 

"Kedves Eszter,
Sokat töprengtem azon, hogy inkább egyedül, egymagamba lenne jó a vajúdást megélni, vagy szeretném ha valaki ott lenne velem.
Amikor év elején mondtad, hogy júniusban már nem leszel Vásárhelyen, akkor gondoltam, hogy ez egy jel, eldőlt és kész.
Mert persze rád gondoltam, hogy ha nem egyedül, akkor veled, mert nagyon szimpatikus voltál egyből.
Aztán mikor másodszor jöttél terhestornára, és kiderült, hogy itt leszel, akkor megint jelnek éreztem a dolgot.
Nagyon örülök, igy visszatekintve, hogy végül felhivtalak, és vállaltad is, hogy feljössz velem a kórházba!
Ezúton is nagyon köszönöm, nagyon sokat jelentett a segitséged, kedvességed és törődésed!
Sose fogom ezt elfelejteni! Mindig hálásan fogok rád gondolni, és Milánnak is elmesélem majd, hogy te segitettél nekünk szülni/ születni . :)
Bárki kérdi majd, egész biztosan ajánlani fogom, hogy felkérjen téged dúlájának, szerintem nagyon ügyes vagy.
Nem ismerlek régen, de azt gondolom, hogy jól választottál szakmát, nagyon "talál" ez hozzád és kivánom, hogy nagyon sikeres legyél, és beteljesitsd a vágyaid, álmaid, elképzeléseid, persze nem csak szakmailag, de a magánéletedben is.
Remélem nem szakad meg a kapcsolatunk, és majd néha meglátogatsz minket, mindig szivesen látunk!
Mégegyszer KÖSZÖNÖM!!!

Marosvásárhely                                                                                     O. Kinga "
2012.07.17

" Kedves Eszter,
Viccesen azt szoktam mondani, mikor utólag a szülésről kérdeznek, hogy a fiamnak "szülőapja" is van, mert Túrós doki nagy könyöke nélkül nem jött volna ki.
Ha rád gondolok, nem tudom sem komolyan , sem viccesen, hogy milyen státust nevezzek meg, de a lényeg, hogy amit nagyon meg szeretnék köszönni, hogy te távollétedben is óriási testi-lelki segitseget nyújtottál. Talán azt mondanám, hogy "táv-dúla" :) és nélkülözhetetlen.

Pontokba szedném, hogy mik segitettek nagyon:
 - a bábatea (mai napig úgy érzem, anélkül nem jöttek volna fájások)
 - a fésű (amúgy rajtam kivül még vagy hárman szorongatták vajúdás közben)
 - a bimbó masszirozása (nem tudom, ha a kontrakciókat sürgette, de az biztos, hogy felkészitett a szopizásra és nem repedt be és nem fájt, ez nagyon nagy előnyünkre volt.)
 - vajúdási poziciókkal a rajz  (és az, hogy telefonon is bátoritottál, hogy mozogjak nyugodtan, ha jólesik, ez már csak azért is jól jött, mert a kórházban a nővérek/ bábák következetesen zavartak feküdni, mert szerintük igy jobban tágit a fájás.)
     Nem húzom tovább, de a gyakorlatias segitség mellett az is jólesett, hogy ha van valami személyes / érzelmi / családi gond, szivesen meghallgatsz. Ami szerencsére nem volt, mert a férjem a legkiválobb férfi a világon, de vasárnap már kerülgetett az érzelmi kimerülés is a fizikai mellett, és féltem, hogy császárra kerülök,( ha csak potyára fájdogálok és tágulás semmi és a vizem is csordogál).
Jó volt érezni, hogy szoritasz nekünk.

Nagyon hálás vagyok neked, örülök, hogy megismertelek, remélem a következő babánál is együttműködünk. ( :) ) akár ilyen modern módon, akár élőben, valamely szülészeti klinikán vagy születésházban. (hátha addig Erdélyben is lesz).

Jaj és köszi, hogy azóta sem feledkeztél meg rólunk, segitesz kismamás témában, mert ugy-e én ott még nagyon zöldfülü vagyok.
A lehető legjobbakat kivanom, hálás ragaszkodással.

2012, szept. 24                                                       
                                                             Orosz Réka és Orosz Ferenc."