Szia!

Köszöntelek a blogon!

Versek a szülésről, születésről



Kertész Eszter: Éggel bélelt ház (verseskötet)

Vajúdás

ölem ölel
karom ölelne
úgy távolodsz
hogy közeledsz
ne félj
én se félek
kilökésed
ölelés lesz


Születés

prés
ölés
ölelés
nem árulás
hanem ébredés
szoros az az út
kegyetlen alagút
melyen az új ember
otthonról hazajut



Ott és akkor

az izgatott mindig
az a pillanat
amikor kipattan
a tojás vagy a mag
amikor méhben, agyban
az új megfogan
mikor magunkra leltünk
egymásban boldogan
mi minden játszik össze
hogy pontban egybekösse
az anyagot, az eszmét
s a Teremtő szerelmét
hogy éppen ott és akkor
(hajnalban? alkonyatkor?)
miközben a jövőből
a jelen garatán
a múlt malmába öröl
örök forgásirány




Gyermek születik

izzó tűztől kinyílottam
kinyílottam befogadtam
szent örömben megfogantam
Isten műhelyévé váltam
gyönyör és fájdalom
testvére egymásnak
ha szűk az oltalom
hasadnak szakadnak
és szétszaggattatnak a burkok
források fakadnak
és ringató hullámzó őserő
mint vulkán tör elő
– voltam ringó bölcső
nem lettem koporsó
lettem nyíló ajtó
partot érő hajó –









Szabó T. Anna: Napkelte

Milyen egy újszülött feje?
Kerek és veres, akár a retek,
csibepuha és magzatmáz-szagú -
a ráncos, gyûrött, tengermélyi arcból
elõpislog a világszomjas nézés.
Éppen egy felnõtt tenyerébe fér
a csontperemes, sapkaszerû fejbúb,
surrog a vér a vékony bõr alatt,
s a homlok felett lüktet a kutacs:
a csukottan is látó harmadik szem.
Apró, csupasz fej, gyönge és meleg,
remegõ, mint a vénembereké,
és a mohó száj elszántan kutatja
a centrumot, az életadó forrást.

Megérkezett. Az addigi világ
zökken egyet, és megváltozik minden.
A hároméves fivérke feje
most egyszeriben irdatlannak tetszik:
durva, nagyhajú, mint egy kamaszé,
és teste a csepp csecsemõhöz képest
aránytalanul nyurga és erõs.
 
Három nap alatt felnõ egy gyerek,
mint a mesében. Megjött a kicsi,
és kérdés nélkül átveszi helyét
az ölmelegben. Övé az anya
odaadása, övé a királyság,
hatalma van a gyöngédség felett.
 
Beragyogja a környezõ világot
az önmagánál ezerszer nagyobb
izzó lángcsóva, barbár tûzgolyó,
és növekedni fog, és gyarapodni -
üdv néked, új fény, új parancsoló!





Újszülött gyermekre
(Omoka indiánok; Észak-Amerika)

Hó! Nap, hold és csillagok, – ti mind,
kik ott mozogtok fent az égen,
figyeljetek, hozzátok szólok!
Egy új élet lépett közétek,
fogadjátok be, kérve kérlek!
Egyengessétek útját szépen, hogy elérjen
az elsõ dombra.
Hó! ti szél, felhõk, köd és esõ, – ti mind,
kik ott mozogtok fent a légben,
figyeljetek, hozzátok szólok!
Egy új élet lépett közétek.
fogadjátok be, kérve kérlek!
Egyengessétek útját szépen, hogy elérje
a másik dombot.
Hó! Dombok, völgyek folyók, tenger, ti
fák, füvek, – ti mind a földön,
figyeljetek, hozzátok szólok!
Egy új élet lépett közétek,
fogadjátok be, kérve kérlek!
Egyengessétek útját szépen, hogy elérjen
a harmadikra.
Hó! Madarak, kicsik, nagyok, kik repültök
a levegõben!
Hó! Állatok, kicsik, nagyok, kik bent laktok
az erdõ mélyén!
Hó! Bogarak, a fû közt mászók, földbe
bújók!
Figyeljetek, hozzátok szólok!
Egy új élet lépett közétek,
fogadjátok be, kérve kérlek!
Egyengessétek útját szépen, hogy elérjen
a negyedikre.
Hó! Mind az égben, – ti mind a légben,
– ti mind a földön,
figyeljetek, hozzátok szólok!
Egy új élet lépett közétek,
fogadjátok be, kérve kérlek!
Egyengessétek útját szépen, hogy végigmenjen
a négy dombon.
(Fónagy Iván ford.)




         



















































































































      
   



















































































































Dugász István: Minden nő
Minden nő az élet fája,
Mindegyiknek van egy álma.
Gyereket szül a világra,
Legyen, aki majd imádja.
Imádni kell a gyereket,
Ki továbbviszi a lelket.
Azt, amit a nő szeretne,
Járjon vele fellegekben.
Legyen kiért imádkozni,
Hogy megnőjön vágyakozni.
Minden nőnek ez az álma,
S legyen neki igaz párja.
A világ az csak így kerek,
Szülő legyen és sok gyerek.
Nő az élet mintaképe,
Írjuk azt most fel az égre.
Minden nő egy világszépe,
Valakinek életében.
Ott ragyog az ég tetején,
Ahol mindig szerelem ég.


























































































































Kaposi Annamária: Emeld meg őt

remegő kezeiből vidd el, ami fáj

reszkető gyenge lábába adj erőt

hátának tartását vedd kicsit válladra

hozzá sem érve húzd le a súlyt róla

vedd kicsit tenyeredbe, adj neki most jót

gyógyító szépeket, ringató hajót

legyen már mosolya, teste tisztuljon bajtól

fájdalmát fújja el a szél helyetted, mától

kérlek, védd meg... vigyázd, jól. 






Kállai Gyöngyi: Anya lettem
Megfeszül a test,
de vállalom,
Bár kimerített már
a fájdalom.
Csontjaim sajognak,
s érzem vérem
milyen meleg...
Utolsó erőmmel
életet adok neked.
Megszülettél!
Huszonegy év után
túl árnyakon,
túl fényeken,
egyszerre most nyert
értelmet életem.
Anya lettem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.